2013. június 25., kedd

Anyának lenni, úton lenni

Végtelen nagy boldogsággal nézegettem az elmúlt 12 év fényképeit...
 Fiatal korom ellenére a világ legnagyobb csodáját élem meg nap mint nap.
Az Anyaságot.

Úgy gondolom, egy Nő igazi kiteljesedéséhez ez a kulcs.
Ahogy Áldott állapotba kerül, ahogyan egy életet hordoz a szíve alatt.
"Megtestesíti a Lelket", életet ad neki, világra hozza....

A Nő mint Dimenziókapu, mert a Lélek a leszületésével, egy "új" dimenzióba kerül.
 9 hónapig fejlődve biztonságban az anya méhben, egyszerre történik valami....kis halál, mert kiszakad, elszakad, az eddigi otthonából.
Kiszakadva az "EGYségből".
Nagyon különleges megfigyelni egy újszülött kisbabát.
 Orvostudomány szerint nem látnak.

De mégis oly csodát éltünk meg nővéremmel, ahogy pár órás újszülött kisfiamat csodáltuk.
Csukott szemét lassan kinyította, és  mélyen a szemünkbe nézett. Elődleges "Lélek felismerés" volt. Lélek tekintet.... Egy mennyei pillanat.
Ahogy teltek a napok, hetek, Kicsikém, érdekes mód mindig "fölénk" nézett, figyelte azt ami körülvett minket. Az Auránkat.
 De oly sokat volt még távol, hiszen napjai nagy részét alvással töltötte. Kicsi lelke még "fent" volt... Lassan asszimilálódott a fizikai síkhoz.
Nagyon szenzitív ez az időszak. Az ősbizalom kiakalukása is....

Amikor megszületett a kisfiam, tudtam a testvérkére sem kell oly sokáig várnunk.
 Már Ő is készülödött, éreztem a Lelkét, hogy jönne. Vágytam rá.
Vágytam egy kislányra.
Kisfiam betöltötte az első életévét, amikor kiderült, újra várandós vagyok.
 Viszont tudtam azt is, hogy nem fog teljesülni az álmom, mert szintén kisfiút hordok a szívem alatt.
Nem teltek zökkenő mentesen az első hetek, hónapok. Egy nap nagyon furcsát éreztem....
Nem tudtam megmagyarázni mi történik, csak azt éreztem, hogy "elhagy" az erőm.... teljesen elgyengültem.... valami eltünt.....
2 nap múlva orvosi UH-ra kellett mennem. Ahogy vizsgált az orvos, felém fordította a monitort. Tudtam mit kellene látnom és nem láttam a szívhangot. Szól egy másik dokinak, hogy jöjjön, nem szólt egy szót sem. Majd felém fordultak, és közölték, elhalt a magzat. 9 hetes voltam, oly "kicsi", de mindennek ellenére nagyon ragaszkodtam hozzá. Hazaengedtek, hogy majd a természet elintézi a dolgát. De nem történt semmi, nem vetéltem el. Így művi úton kellett elvenni tőlem. :-(

Megéreztem, megéreztem, amikor a "kicsi Lélek" eltávozott. Nem tudtam az okát...
Mindez 2002 karácsonya elött történt 2 héttel. Nagyon megviselt.
Hiszek Istenben, de akkor karácsonykor borzasztó harag volt bennem.
Kisfiammal sem tudtam úgy foglalkozni, ez addig tartott, amíg fiacskám szilveszterkor beteg nem lett. Akkor helyre ráztam magam. Te jó Ég, hiszen itt van a gyermekem, nem tehetem meg, hogy önsajnálatomba elmerülve gyászoljam azt aki meg sem születhetett.... így sikerült talpra állnom.
Az orvos azt mondta 3 hónapig nem szabad próbálkozni, de ajánlott a 6 hó.
 Én úgy gondoltam, hogy egyik baby sem jött csettintésre, ezért a 3. hónap után miért is ne.
 4. hónapra kopogtatott a gólya.... És tudtam, kislány. 

Gondolhatnám azt, hogy ugyan az a Lélek jött vissza, csak másik testbe. Tudta, lánykát szeretnék.......
9 hónap alatt sokmindent megéltünk, kórház, vetélés gyanu, méhlepény megválás, szülés elött karambol az autónkkal. De ez a kicsi lány mindent kibírt. Erősen kapaszkodott az Életbe.
2002-ben elvett babámért a JóIsten csodálatos módon kárpótolt.
2003-ban Szenteste éjfél elött világra hoztam  kisbabámat.

Hihetetlen kimondani de 22 éves voltam. Két kicsivel
. Egy bébivel és egy eleven kétévessel :-)
Próbáltam megtalálni az egyensúlyt, hogy ugyan annyi figyelembe részesüljenek.
Esti fürdetésnél már "ösztönből" massziroztam a kisbabámat....
Mindent tudtam, minden bennem volt
. Megmagyarázhatatlan ősi anyai ösztön, ami nem korfüggő.

Boldog vagyok, hogy mindezt megéltem.

Boldog vagyok az átéjszakázott esték miatt, amit az ovis közösségtől kaptunk, megerősítve az immunrendszerüket mostanra. Amíg más huszon éves azzal törődött, hogy melyik ruciját vegye fel a buliba, addig én pelenkáztam, ringattam, szeretgettem, énekeltem, mesét olvastam, nyugtattam, massziroztam.

Nincs ennél jobb módszer, Önmagunk feladásához
 Az egonk lecsillapításához, mint a szülőség, és a feleség szerep.

Amikor fejet kell hajtani a sorsnak, hogy itt már nem én számítok, nem én vagyok az első.

 Nem ÉN vagyok, hanem MÁS.... Más a fontos, csak Ő számít...
Az Ő egész-sége, jó(l)éte.

 Amikor megtudjuk mi is az igazi feltétel nélküli Szer-elem.
Hiszen gyermekedre nem tudsz máshogy nézni.
 Ő a Te kis szer-elmed. Husod, véred, életed.

Spirituális beavatásnak is mondhatnám az "szülőséget".... mert ezzel a fajta önfeladással, lemondással, csak emelkedhetsz.
 Hiszen gondoskodsz egy másik Életről. Lélekről.
Tőled függ minden.

Hihetetlen gyorsan teltek az évek.
 Én is rengeteget változtam, együtt nőttem fel a kicsikéimmel.

Velük együtt, egy Anya születet... megszületet a NŐ....

Karrieremet a férjem karrierje és a család miatt beáldoztam, de eljött az idő, amikor el kellett gondolkoznom mivel is szeretnék foglalkozni. Mihez is értek????

Hiszen "csak" egy Anya vagyok, gyerekeken és az anyaságon kívül semmihez....
Imádtam a várandóságot, álmom volt a SOTE Védőnői szak, csak két kis ovis mellett, hogy is mehetnék el nappali tagozatra, pláne, hogy a férjem akkor kezdte karrierje csúcsát.....
Így aztán maradt az Eszterházy Károly Főiskola csecsemő és kisgyermek nevelő-gondozó szakiránya.

Imádtam, beleszerettem a bölcsődébe, ahol aztán el is helyezkedtem.

Számtalan spirituális élményem volt babácskáim megszületésétől kezdve, és a bölcsiben is.
Szó szerint Bölcs-ő-de :-)
Nem hiperkatív gyerekekkel találkoztam, hanem inkatív igazi, kis megfigyelőkkel.
Olyan mélységgel, tudással a tekintetükben, hogy én "kértem elnézést" :-)))

5 éves kor alatt, fantasztikusan nyitva vannak, 1 éves kor alatt nyitva a kutacs (koponya csontok közötti, rombusz alakú szabad nyílás) koronacsakra, és az Univerzum közvetlen nyitott kapcsolata, hogy a Lélek, a szabad Szellem ki-be tudjon mászkálni Ég és Föld között.... (Nem véletlenül alszanak sokat a babák) 5 éves korig mindent látnak, a szellemeket, lelkeket, angyalokat.

Egyszer a bölcsiben, amikor nem tudtak aludni a gyerekek, megkértem az angyalkáimat, hogy segítsenek elaltatni őket. Súgjanak édes dallamot a fülükbe, vetítsenek szép álmokat.
Ahogy ezt kértem, az egyik kis bölcsisem, vadul elkezdet hadonászni az ágya fölött, hess-egetni...
Rájöttem, hiszen ő látja az Angyalokat, és el akarta küldeni őket. Akkor megfogadtam, hogy több ilyen segítséget nem kérek velük kapcsolatban.

Hiszen hihetetlen tudatossággal élnek. Itt és most.
Ha ők szomjasak, akkor azonnal kell, ha éhesek akkor is.
 Nem létezik számukra sem múlt, sem jövő.
Ha fáj valami zokognak, ha boldogok kacagnak.
Minden pillanatot megélnek, a legnagyobb átéléssel, teljességgel.
 Nagyon nagy Tanítóink!!!!!

Aztán láttam a szülőket, hogy rombolnak le mindent bennük, hogyan fojtják el képességeiket, hogyan mérgezik meg a gyermeki tisztaságot stresszel, idegességgel.
És jött a felsimerés.

Nem biztos, hogy nekem Bölcs-i-sekkel kell foglalkoznom.
Szükségük van rám a felnőtteknek is.
Nem csak a gyerekekre kell figyelni..... szeretni kell mindenkit.
Harmonizálni, egyensúlyba hozni....
Mi erre a legtökéletesebb megoldás?

A Masszázs

Test és a Lélek Masszázsa

ezen az úton jutottam el oda ahol most vagyok

Mi is vagyok?

Csak egy Útonjáró Lélek

és Anya

<3


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése