2013. április 23., kedd

Ezer tükör terme





Találtam egy fantasztikus kis Tanmesét: "Az ezer tükör terme" címmel.

Hol volt, hol nem volt egyszer egy templom, abban pedig egy terem, melynek minden falát tükrök borították. Történt egyszer, hogy egy kutya eltévedt ebben a templomban, é...s addig bolyongott, míg végül ebben a teremben találta magát.
Ahogy hirtelen megpillantotta ezer tükörképét, morogni és ugatni kezdett vélt ellenfeleire. Ám ezek ezerszeresen vicsorogtak és ugattak vissza rá. Erre az eltévedt eb még dühödtebben reagált, míg végül belepusztult ádáz őrjöngésébe.
Telt-múlt az idő, s egyszer egy másik kutya keveredett az Ezer Tükör Termébe.
Őt is körülvette ezer tükörképe, csakhogy ez a kutya boldogan csóválni kezdte a farkát, mire az ezer tükör-eb szintén örömteli farkcsóválásba kezdett.
Ez a kutya végül jókedvűen és megerősödve hagyta el a templomot.
Senki sem fogja megtudni, de te azért tedd fel magadnak a kérdést: az első vagy a második kutyára hasonlítasz inkább?

Annyira aktuális, annyira jellemző a mai kor emberére...
Ha rámosolyogsz a világra, a világ visszamosolyog... Minden így működik.
Aki állandóan bosszankodik a környezetében élő emberekre, az nézzen magára. Valamiért ezt a tükröt kapja...
Csodálatos, hogy mindenből lehet tanulni.
Én is éltem olyan környezetben ahol nyálat csorgatva vicsorogtak rám, és mondhatni utáltak. Állandó pleykák, célpontja voltam.... Rájöttem, ezzel is szolgálatot teljesítettem, mert amíg engem szapultak, elfelejtkeztek a nyomorúságos kis életükről :-)
Támadásaim addig tartottak, amíg saját harcaimat le nem tettem.
Mert belül bennem is viharok dúltak. Kilépve abból a "helyzetből", elköltözve, normális értékrendbe, minden megváltozott körülöttem.
Kinyílt a világ, kinyíltak az emberek.
Most egy imádott helyen élek, ahol a napocska is csak mosolyog rám.
Persze belső felszültségek mindig is lesznek, és más, más mód törnek utat.
Ezeket igyekszem felismerni, és kezelni...
De a felismerés, hogy van-volt-és lesz még dolgunk akár önmagunkkal szemben, szerintem jó felismerés.... Mert olyan, hogy "készen" vagyunk, olyan sosem lesz... ha meg igen, már rég nem leszünk itt a Földön.
Tovább

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése