2011. október 2., vasárnap

Gondolatok



Aki sokat beszél, annak lehetséges kevés a lényegi tartama?
Aki sokat mutat, az megfeledkezik a belső tartalomról?
Igen... nagy bölcsek keveset beszélnek. Egy mondatban elmondják az Igét.
 Minél tisztább valaki annál jobban elvonul. Nem mutatja, nem beszél róla. Nem dicsekszik.
 Leveti szép ruháját, eldobja gazdag életét, és törekszik az egyszerüségre.
Ahogy Sziddhárta is tette.

A megvilágosodáshoz, dobj el minden e világit.
Mert "amiben a sokaság élvezetét leli az csak sivár és illanó gyönyörűséget kínál..."
Ahoz, hogy megtaláld önmagad, dobj el mindent amiben eddig burkolóztál.
Bújj ki a csigaházadból.
Azt hiszed végtelen leszel, és sebezhető?
Ha ez megfordul a fejedben már rossz.
Aki a szívével lát, az csak a Jót igyekszik meglátni!
És igen, ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan!
Tehát amit látsz, az csak káprázat....



Seneca gondolatai régebben is megindítóak voltak számomra, most újra szeretném felidézni:

Seneca: Gondolkozz, hogy boldog lehess!
A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé,
aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...
Hát tanulj meg örülni!
 De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom,
s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg.
 Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik.
Más vígasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog.
Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket?
Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán.
 Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását.
Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog.
Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte!
Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál.
Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.
Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet!
 Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez?
Téged és éned legszebb részét.
 Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd.
Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba.
A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt!
Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél.
 Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz.
Szeretnéd tudni, honnan ered?
 Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik,
 és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod),
- akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk...
Kevesen járják az utat az út természete szerint.
Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra...
"Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz.
"Miért" - kérded joggal.
Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe.
Tartsd ezt szem előtt, gondolkozz és élj!




Tatiosz: Az vagy, amit gondolsz
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélységbe taszít.
A jó gondolat: magasba vágyódás, szárnyalás, felemelkedés, ajándék.
Jó gondolat helyébe jót várj; a rossz gondolatokért ne várj semmit.
Az vagy amit egész nap gondolsz.
A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent.
A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi előtt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése