2011. szeptember 19., hétfő

Fiamnak




Mai blogomat, az Anyai szívről, az Első szülött Gyermekemről, a Fiamról (Fiamnak) szeretném írni.
Nemsokára elérkezik egy dátum, ami az Életem legfontosabb dátuma.
2001. Október 1-én éjszaka egy csoda látott napvilágot.
E csoda által, két új ember született.
Az egyik: egy Anya, a másik: egy csodás Lélek, új testet öltve.
Amikor először karomban tartottam, sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor a gyermeki tekintet mögött megláttam azt az Ős és mély bölcsességet, amit a Lélek tükrözött. A Lelket láttam, azt aki oly sok életet tapasztalt meg, akiben olyan sok tudás van és mélység. A szemembe nézett mélyen. Belém látott.
Most lehet sokan csodálkoznak, és legyintenek.....hiszen a babák nem is látnak!!!  A babák lehet, hogy nem...de ha igazán figyelsz, és nem csupán egy baby- látsz, akkor észreveszed, hogy a Lélek igenis lát. Méghozzá olyan tudatosan, és mélyrehatóan amit alig lehet tapasztalni felnőtt, érett emberek között is....
Amikor ez történt, nem csak egyedül voltam. Ott volt a Nővérem is, az ő szemébe is ugyan úgy mélyen belenézett, ezt a tapasztalást szerintem Ő sem felejtette el...
"Kicsikém" nehezen jött át, 4 hónapos koráig, szinte csak aludt és evett. Amikor kezdte felfedezni a világot, akkor is a látvány volt számára a legfontosabb. Olyan szinten, hogy nem figyelt, nem reagált a hangokra, vagy kicsi fülét, még nem a Világ hangjai felé fordította, hanem "befelé". Drágámat vizsgálták is ez miatt. Szerencsére megtanult itt is "hallani"....
Viszont amiért elkezdtem írni ezt a blogot róla, és neki...azért is, mert mostmár túlságosan is a Földi hangokra figyel. Befelé, belső hangjára, az Égi világ hangjairól elfelejtkezik.
Pedig ezek a dolgok, a tisztaság, a Fény mind megtalálató benne, szeretném újra felszinre hozzni. Szeretném ha nem felejtené el, honnan jött, és mi a feladata.

Nagyon nagy tanitó a Fiam.
Első percétől kezdve. A sok csoda mellett, kemény tapasztalásokkal is szembesített.
Össze kellett szoknunk, el kellett fogadnia, hogy most gyermekként, újra kell tanulnia....
Hogy van egy Anyukája, aki félti, aki szeretne segíteni neki. Ezzel mai napig "küzködünk".
 Hiszen Ő már nagyfiú, Ő mindent megold, nincs szüksége segítségre....nincs szüksége tanácsra... Pedig igen.


Egyszerüen, első perctől kezdve szerelmes lettem a fiamba. Ő ez én "kis-szerelmem". Ezt az érzést minden Anyuka tudja, akinek fia van, hogy ez milyen érzés. Milyen rajongással tudjuk egymást szeretni.
Fantasztikus érzés, hogy lassan 10 évesen is ugrik a nyakamba, mondja, hogy szeret, udvarol, hízeleg.
Benne egy "hős-szerelmes" veszett el, már egészen kicsi korába, udvarolt.
Minden lányt, és nőt  a mai napig az újja köré tud csavarni...amikor igazán kinyitja a szívét....


Sosem fogom elfelejteni "első" szerelmét... Barbikát, akivel majdnem 4 évig,  a képen látható szerelmetes módon imádták egymást. Tervezgették hogy összeházasodnak, hány gyerekük lesz...
Annyira édesek voltak. Olyan ártatlan, és tiszta. Ez az a legtisztább, legfényesebb Lelki szerelem érzés, amiben nincsenek érdekek, amikor csak a melegség és fény köti össze a két lelket.
 Ez az a SZERelem, ami világunkban "eltünt".
De ha kinyitjuk a Szívünket, és ráhangulódunk "Égi-Párunkra" akkor megjelenik az életünkbe, és ilyen tiszta módon, felnőtt fejjel is élhetjük a Mennyei Szerelem Égi Tüzét.....
Bízzunk Benne!! Tudjuk!! Mondjunk IGEN-t rá!!!



A legemlékezetesebb mondat amit a fiam mondott, óvodás korában:

"Anya, csak egy dolog van ami miatt szomorú vagyok....
Hogy nem Téged vehetlek el feleségül, amikor felnőtt leszek..."


Olyan hosszan írhatnék, egy Anya a végtelenségig tud mesélni a gyermekeiről.
Viszont ami miatt úgy éreztem, hogy írnom kell, az azért is, mert sajnos tapasztalom, hogy 10 évesen az én "ártatlan-szentemet" olyan hatások érik, ami miatt eltérhet az útjáról.
Igen....az egész társadalom erre van kihegyezve.
Nézzünk csak körül.
Mivel találkoznak gyermekeink? A harccal, a fegyverekkel, az erősszakkal, a vérrel....ez folyik a TV-ből, a játékokból, az internetről. Hiába próbálom Őt megóvni.
 Nagyon nehéz dolgom van, mert kikerülve a "szárnyaim" alol, már ezzel tömik a fejét, a barátok, a közösség, az apukája.... ezt nyújtják neki mintának.
 Legyen kemény, legyen olyan harcos, aki átgázol mindenkin. Hiszen ez a világ erről szól.
 Csak az erős maradhat életben, a gyengék elhullanak. Ez az apukája elve is.
Igen vannak Harcosok.
És én is ez irányba fogom őt terelni.

De én a FÉNY Harcos Útjának mintáját szeretnám átadni Neki.



Drága Kisfiam, szeretnék neked "szemezgetni" olyan bölcsességekből, amelyek hasznosak lehetnek számodra: (Végtelenségig tudnék Neked idézni..)


Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve (idézetek)

"A fény harcosa abban a pillanatban, hogy elindul rajta, felismeri az Ösvényt.
Minden kő, minden kanyar üdvrivalgással köszönti.
 Azonossá válik a hegyekkel és a patakokkal, a saját lelkét látja a növényekben, állatokban és a mező madaraiban. Aztán, elfogadva az Isten és Isten Jeleinek segítségét, engedi, hogy Személyes Története elvezesse a feladatokhoz, amelyeket az élet tartogat a számára."


"A fény harcosa tudja, hogy egy angyal és egy ördög vitatkozik a keze fölött, amely a kardot tartja.
Az ördög azt mondja: - Elgyengülsz. Nem ismered fel a megfelelő pillanatot. Félsz.
Az angyal azt mondja: - Elgyengülsz. Nem ismered fel a kellő pillanatot. Félsz.
 A harcos meglepődik. Mindketten ugyanazt mondták.
Aztán az ördög folytatja: - Hadd segítsek neked.
 Az angyal pedig azt mondja: - Segítek neked.
A fény harcosa ekkor megérti a különbséget.
A szavak ugyanazok, de a szövetségesek különböznek.
 És elfogadja az angyal kezét."


"Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek.
 Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál...
Olykor kiábrándul, olykor megsérül...
 De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut.
Ezt mindenki tudja, aki hisz."

"A fény harcosa döntéseket hoz. Szabad a lelke, mint a felhők az égen, de az álma iránt elkötelezett."

"A fény harcosa tudja, mi az, amiért érdemes harcolni.
 Megérzései és hite alapján cselekszik.
De vannak emberek, akik olyan harcba hívják, ami nem az övé, olyan harcmezőre, amit nem ismer vagy ami egyszerűen nem érdekli. Az ilyen emberek olyan küzdelmekbe akarják bevonni a harcost, melyek nekik nagyon fontosak, de neki nem jelentenek semmit. Ezek gyakran hozzá nagyon is közel álló emberek, akik szeretik őt, bíznak az erejében, és mindenáron meg akarják szerezni a segítségét.
 Ilyenkor mosolyog, és biztosítja őket a szeretetéről, de nem fogadja el a kihívást.
Az igazi harcos egyedül választja ki magának a harcmezőt."


"A fény harcosa tudja, hogy Isten a magányt használja arra, hogy megtanítson az együttélésre.
A háborút használja arra, hogy megmutassa a béke értelmét.
A tétlenség unalmát pedig arra, hogy ráébresszen a kaland fontosságára.
Isten a csöndet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére.
A fáradságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét.
A betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára.
Isten a tüzet használja arra, hogy a vízről tanítson.
A földet használja arra, hogy megértsük a levegő értékét.
És a halált arra, hogy megmutassa az élet fontosságát."


"A harcos tudja, hogy a nagy álmok sok kicsiből állnak, ugyanúgy, ahogy a nap fénye is milliónyi kis sugárból adódik össze."

"A fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni."

"Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától.
Minden harcos csalt és hazudott már életében.
Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors.
Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt.
Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos.
Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben.
Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani.
Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret.
 Éppen ezért a fény harcosa: mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban."

"A fény harcosa olyan, mint a víz, és egyszerűen átfolyik az akadályokon, amelyekkel szembetalálja magát."

"A hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
 Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki.
Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
 Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg
Megvárja, míg összeragasztod."


Az én "Fény harcos" nagyfiam....

SZERETLEK!!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése