Oldalak

2011. július 30., szombat

Idézetek..

Namaste


Én is, mint bárki más...eltévedek. Eltévedek elmém, egom gyártotta kanyargós útvesztőjében. Céltalanul, oktalanul, bolyongok....keresem a miérteket, keresem a válaszokat. Kotorászok a múltban, és a jövőm képeiben. Hiszen látom azt is, tudom...  Közben elfelejtek egy fontos dolgot, megélni a jelent, a pillanatot. Azt amiről olyan sokat szoktam beszélni. De az ember esendő, és én is....

De van aki fogja a kezem, tanít és figyelmeztet. Rám szól, állj...ne elmélkedj, ne gyátsd, hanem éld meg... engedd el, ne adj neki erőt...ne a gondokra fordítsd a figyelmed, mert akkor azoknak adsz energiát...

A napi tanításom mellett, szembe találkoztam ismét fontos idézetekkel,  amelyeket szeretnék megosztani Veletek:

"Nincs veszedelmesebb buktató annál, ha valaki mindent megtehet, amire impulzust érez. Ha nem kell senkire tekintettel lennie, nem kell önuralmat és lemondást gyakorolnia. E morális gátak híján úgy jár, mint az a gyümölcsös, amelyben senki sem nyesi, ápolja a fákat. A gyümölcs elvadul rajtuk, és férgessé válik.
 Ezért kell örülni az életünket fékező, irányító akadályoknak, kudarcoknak, önuralomra kényszerített helyzeteknek is.
 Mert a Kertész áll mögöttünk, aki jellemünk erején kreatív életünk egészséges gyümölcseit védi és fejleszti minden cselekedetével."



"Ami ma vagy, tegnapi gondolataidból ered, és amit most gondolsz, holnapi életedet formálja. Életünk az elménk teremtménye. Ha az ember tiszta elmével szól vagy cselekszik, az öröm úgy követi, mint saját árnyéka."
"Kinek elméje állhatatlan, aki nem látja az igazság útját, kinek hite és békéje ingatag, soha nem ismeri meg a bölcsesség teljességét. De kinek elméje nyugodt önuralommal szabadult fel a vágyak iránti sóvárgástól, aki felülemelkedett jón és rosszon, az felébredt, és nem ismer félelmet."




"A rózsa nem kutat, virágzik, mert virágzik,
nem tud magáról és nem kérdez és nem vitázik.

Mindez játék, mit az istenség szava éltet:
saját magának ő gondolta ki a létet.

Mondják, mindene van, s koldus néki az ember:
jó, de hát mit akar az én szegény szívemmel?

Megállj! Hová rohansz? Tebenned van a menny,
másutt meg nem leled az Istent sohasem.

Imádkozunk: Uram, te döntesz, senki más -
s íme ő nem akar, ő örök hallgatás.

Ember, míg vágyod az Istent a hit tüzében,
addig az ereje még nem járt át egészen.

Istenhez a szív egyszerűen benyit;
ész és szellem soká vár, míg beengedik.

Egy menyasszonyi csók Istennek több lehet,
mint a sok munka, mely napszámért sírba megy.

Ember, amit szeretsz, azzá lesz változásod;
istenné, ha hiszed, földdé, ha azt imádod."




A fecsegés

"Egyike a legnehezebb és legszívósabb betegségeknek, amelyeknek gyógyítását a filozófia vállalni kívánja, a fecsegés. Miért? Mert az egyetlen gyógyszer, a tanítás, csak olyan embernél alkalmazható, aki hallgat. A fecsegő azonban nem hallgat meg senkit, hanem mindig csak beszél és beszél. Ez a hallgatásra való képtelenség a fecsegő első bűne. Olyan ez, mint az önkéntes süketség, mert a szóbanforgók, amint gondolom, a természetet azért hibáztatják, hogy két fület adott nekik, de csak egy nyelvet. Ha tehát Euripidész igen találóan az egyik értetlen hallgatónak azt mondta: Sohasem tudlak megtölteni téged, hiszen feneketlen hordó vagy és a bolondba hiába töltögeti az ember legbölcsebb tanácsait! - Akkor még sokkal inkább elmondhatnám ezt a fecsegőről is: Sohasem tudlak megtölteni téged, hisz semmit nem fogadsz el, a bolondba hiába önti az ember legjobb tanácsait!
Igen! Hiába árasztja el az ember a legbölcsebb tanácsokkal is azt, aki csak beszél, beszél, amikor senki sem hallgat reá, és nem hallgat, ha mások beszélnek. Mert ha néha mégis meghall valamit és beszélőképessége apadóban van, ezt a kivételes pillanatot később annál keservesebben fizeti vissza."
Plótinosz


"A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik.
Nincs határ közted és egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság.
Benned van minden dolog, a legkisebb és a legnagyobb, a leghatalmasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú. A Föld minden eleme egyetlen atom.
A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye.
Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti.
Figyelj benső éned hangjára, nézz bele idő és tér végtelenségébe.
A csillagok dalolnak ott neked, a számok beszélni kezdenek hozzád, a kozmosz örök kórusának hangjaival. Minden egyes Nap Isten egy gondolata, és minden egyes bolygó ennek a gondolatnak egy változata.
Hogy megismerd ezt a Gondolatot, ó Lélek, végig kell járnod fájdalmas utadat a hét szent bolygó szférájában, hogy onnan azután újra alászállj... majd újra felemelkedjél...
Mit jeleznek a csillagok, mit mondanak a számok? Mi rejtőzik a bolygók körforgásában?
Ó ti elveszett és megtalált lelkek, ők éneklik, mutatják, újra és újra ismétlik a Ti sorsotokat..."


Hermész Triszmegisztosz


"Amikor az ember eljut odáig; hogy képes a "szívével gondolkodni és az agyával érezni", vagyis intellektuális erejét a szeretet szolgálatába állítja, akkor végre tudatos építőjévé válik a kozmosznak.
Teremt, mint egykor teremtett..."
\

"Az isteni eredet egységességét, mely minden élőnek az életet adja, az élet minden megnyilvánulásában látjuk."
\

"A felhő nem tudja, miért éppen erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron."





"Az Önnönvaló az élet
És az egyetlen valóság,
És aki az Önnönvalóban részesül a beavatásban,
ami annyit jelent,
hogy teljesen ráismer önmagára,
mindent és mindenkit egyenként szeret,
mert egységben él velük."

\
És ha szeretteimet keresem, tudatom fénycsóváját a bensőmbe irányítom.
 Hiszen minden és mindenki bennem él!
Az önnönvaló, amely egyben minden élőlény, tehát az én önnönvalóm is, nem ismer határokat, így az egész világegyetem bennem létezik, és önvalóm az egész világegyetemet betölti.
Minden ami létezik - én vagyok!
Mindenben, amit szeretek, magamat szeretem, hiszen csak arról hisszük, hogy nem szeretjük, amit még nem ismertünk fel önmagunkban!
\
Ne a jelennek élj, ne engedd, hogy mulandó dolgok befolyásoljanak. Élj az örökkévalóságnak, emelkedj idő és tér, minden mulandó fölé. Akkor semmi sem befolyásolhat.

Goethe



"Mintha anyjához gyermek térne vissza.
Minden rokon dologban visszatér forrásához
a kezdet és a vég, mint a levelek,
melynek alapja egy gyökér.
"magas" és "alacsony" egymást követik,
sötétség nyugszik a világosságban
és önmagában, mint sötétséget
meg nem magyarázhatod.
Mindenekben benne lakozik a lehetőség:
tevékenység és nyugalom lakozik együtt.
A létesült és az ideál, mint a láda és fedele -
csak együtt teljesség.
Ideál által valósul meg a tény,
mint két nyíl, mely találkozik a légben.
Világosság és sötétség együtt haladnak,
miként lépést lépésre követ a térben
Az igazság keresője felé ezt kiáltom:
időd ne tékozold el -
siess barátom."



"Adj lehetőséget a dolgoknak, hogy megtörténjenek! Adj lehetőséget a sikernek, hogy bekövetkezzék. Lehetetlen megnyerni a versenyt, ha nincs bátorságod odaállni a rajthoz, lehetetlen bármiben is győznöd, ha nincs bátorságod harcolni. Nincs tragikusabb, mint az olyan ember élete, aki megálmodott valamit, akiben ott él a becsvágy, de aki állandóan csak vágyakozik, reménykedik, és sosem ad lehetőséget az álmának, hogy megvalósuljon. Egy pislogó álmot dajkál, de nem tesz semmit, hogy a parázs lángra lobbanjon."



Meghallgatott imádság

Erőt kértem az Úrtól, -
    s ő nehézségeket adott,
    melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam, -
    és problémákat adott,
    melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam, -
    gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
    hogy dolgozzam.

Bátorságot kértem, -
    és Isten veszélyeket adott,
    melyeket legyőztem.

Szeretetre vágytam, -
    és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
    hogy segítsek rajtuk.

Kegyes jóindulata helyett
    alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit nem kaptam, amit kértem,
    és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Meghallgatta imádságomat!




Isten szól hozzánk:

Szükséged van rám? Itt vagyok!

Te nem láthatsz engem, de Én vagyok a fény, ami téged láthatóvá tesz.
Te nem hallasz engem, de Én a hangodon beszélek.
Te nem érzel engem, mégis Én a kezed ereje vagyok.
Én eredményessé teszlek annak ellenére, hogy az utamat nem érted.
Én eredményessé teszlek annak ellenére, hogy művemet nem ismered fel.
Én nem vagyok földöntúli jelenség, Én nem vagyok misztérium.
Csak egy teljes belső nyugalomban, túl minden személyiségen tudod meg,
hogy Én vagyok és csak mint érzést, mint hitet tapasztalod,
de mégis itt vagyok, mégis hallok, és mégis válaszolok.
Ha szükséged van rám, akkor Én itt vagyok, ha Te engem megtagadsz,
akkor is itt vagyok, ha félsz, akkor is itt vagyok.
Itt vagyok, ha imádkozol, és akkor is ha nem imádkozol.
Én benned vagyok és Te Énbennem.
Csak tudatodban lehetek Tőled elválasztva, mert csak a tudatodban
létezik a TIÉD és ENYÉM fogalma
de mégis, a tudatodban tudsz engem megismerni és átélni.
Engedd el a romboló félelmet a szívedből.
Ha Te már nem állsz a saját utadban, akkor megtalálsz.
Egyedül nem tudsz semmit sem csinálni, de Én tudok mindent
és Én mindenhol vagyok.
Ha a jót nem akarod látni, az akkor is itt van, mert Én itt vagyok.
Itt vagyok, mert itt kell lennem, mert vagyok.
Csak bennem van a világnak értelme.
Csak általam nyer a világ testet.
Csak általam megy a világ előre.
Én vagyok a törvény, amin az élőlények mozgása és fejlődése nyugszik.
Én vagyok a szeretet, ami a törvény testesülése.
Én biztonság vagyok. Én békesség vagyok, egy vagyok veled.
Én vagyok az egység.
Én vagyok a törvény, ami szerint Te élni tudsz.
Én a szeretet vagyok, amiben Te bízhatsz.
Én akkor is vagyok, ha Te nem látsz, Én nem hagylak el.
Ha hited bennem meginog, én bízom benned, mert én ismerlek és szeretlek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése