2011. március 27., vasárnap

Amikor a lélek DOB-ban






Bizonyára már te is találkoztál azzal az érzéssel, amikor egy csodás zenét meghallva,
meghallod a lelked hangját...
Én éppen így vagyok, ha ezt a zenét hallgatom...
A zene nagyon nagyon fontos szerepet játszik az életemben, hiszen minden írásomat, és gondolatomat, érzéseimet, zenével együtt tálalom...

Ajánlom figyelmetekbe  Jeszenszky István zenéit...



Az én szívem is meg DOBbant, hiszen nekem is van egy csodás Táltos-dobom, ami egyszerüen elvarázsol. Ma kézbe vettem, mert hívott, hangja telesen lenyűgőzött...egyszerüen a dobbal a szívemet hallom, megnyitja szívem ajtaján azt a kis kaput, amin keresztül, belépek lelkem udvarába.

Egyszerüen hazatérek. Vissza a gyökerekhez, az ŐS-i gyökerekhez...


"Fekete bársonya éjnek,
hűs szövete  emlékeknek,
Táltos-ének!
Körülöttem csillagok,
fényes úton  ballagok!
Követ, múltat
hátam mögé dobok:
csillagok közt  Dobok,
fény-utakon dobolok!

Csillag légy! - szólt Apám.
Csillag vagy! - mondta Anyám,
mikor Szivárványlány
a Földre érkezett...
Csillagok!
Csillagok közt
Dobok:
Táltosok ivadéka vagyok!
Nem elvenni, adni akarok!
Az örök rezgésből,
a Szeretetből,
Csillag-szívem dobogásából, 
 Dobok ütemes,
doboló, dobogó
szív-hangjából csak adni! "





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése